3 szóval tudnám jellemezni: Utazás, utazás, és hideg vízben fürdés.
De megérte. Bármikor újra megtenném.
Megérkeztünk a faluba, ahol a család él. Köszöntöttek minket és körbe is vezettek. Ez a ház udvarán készült. Az, hogy épített fal, és térkövezett udvar van, arra utal, hogy itt egy jómódú család él.
Ők a testvérek, Stella és Gladis gyerekei.A fehér fiú nem.
Így néz ki a mag, miután lejött róla...
... ebben. Sajnos nem láttam ezt az eszközt használat közben, de láttam, ahogy főzik a termést és bugyog a piros lé, amiből majd olaj lesz.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem szívmelengető a tudat, hogy még rengeteg ember él a Földön, aki képes és hajlandó megtermelni és elkészíteni magának az élelmét, olyan szinten is, mint pl. olaj.
De itt nem állnak meg, rengeteg dolog megtalálható a magánházaknál, mint pl. a banán.
Vagy a kókusz.
Vagy a gyík.
Engem mélyen érintett a dolog és bizony támogatom az elképzelést: el kéne gondolkoznunk rajta, hogy amíg egyes emberek maguknak biztosítják az élelmüket, a lakóhelyüket, a ruházatukat, addig mi lassan úgy választjuk meg az életterünket, hogy közel legyen a villamos meg a hipermarket. Lehet, hogy érdemes lenne legalább próbálkozás szintre emelni egy-egy szegmenst. Hirtelen házat építeni bonyolult lenne, és a ruházat elkészítése is macerás. De egy kis fűszeres balkonláda kivétel nélkül minden lakásban elfér. És amikor az ételünket majd nem a már 8 éve a raktárban álló gyári keverékkel fogjuk ízesíteni, hanem a frissen leszakított, zsenge levélkékkel, akkor elkezdünk másképp látni.
Ha valamit megtanultam kint, az az, hogy ideje lenne nekünk, "fejlett európaiaknak" közelebb kerülnünk az élethez magához. Nem biztos, hogy mi megyünk a jó irányba.
Folyt. köv.
